Leírás
Az autót még 2012 áprilisában vásároltam az első tulajdonosától. Édesapám egy régi barátjáé volt. Tudta, hogy nagyon vigyázott rá, ezért amikor említettem neki, hogy kellene nekem egy jó kis Zsiguli, egyből ezt a kocsit ajánlotta. A Zsiguli műszakija 2010-ben lejárt, nem is akarta már levizsgáztatni Jenő bácsi, úgyhogy a garázsban állt lepedőkkel letakarva. Addig is nagy becsben volt tartva, esőben-hóban sosem használták. Egyszer voltak vele az NDK-ban és Horvátországban. Amúgy Győr környékén járt vele az első gazdája. Más sohasem vezette az autót.
A jó állapot annak köszönhető, hogy a megvétel után pár nappal az autó ki lett üregelve. Ami a mai napig jól védi.
Az évek során mindössze a kettő első sárvédőt kellett kicserélni, de már a feltett után gyártott darabok is elkezdtek rozsdásodni, ezért kapott kettő gyári első sárvédőt. A küszöbök, hátsó sárvédők és padlólemez jó állapotban voltak. Csak a küszöbök elejét, a lámpakereteket és a vezető oldali ajtót kellett javítani. Valamint az első lökhárító tartófülét kiegyengetni. A motor kapott új gyertyákat, friss olajat, légszűrőt és vezérműtengelyt, továbbá a törött láncfeszítőt is kicseréltük.
Beállítottuk a gyújtást, szelephézagokat és a porlasztót is finomhangoltuk. Kapott előre és hátra új fékbetéteket, hátra új munkahengereket, előre új gumi fékcsöveket, az első futómű új szilentblokkokat. A belső csak egy kis tisztítást kért. Közben lassan szépült-épült a karosszéria is, majd decemberben sikeres műszaki vizsgát tett az autó.
A Zsiguli továbbra is garázsban áll, egy ponyvával letakarva. De immár mi náluk.
Igyekszem legalább úgy vigyázni rá, vagy még jobban, ahogy Jenő bácsi.
/2014.09.28./
Galéria