Leírás
Jellemzők: jobbos kialakítású ritka bordás műszerfal (repedésmentes), kürtkarikás kormány, szürke MPH-s (nem Км/ч !!)műszeregység kis visszajelzől ámpákkal, narancs indexbúra helyzetjelzővel,szögletesvisszapillantó tükör a jobb első ajtón, piros kárpit, zacskós ablakmosó tartály és „gumikapcsolós” spriccelő, 2101-es motor, de a motorszám 21012-vel kezdődik. Ablakmosó zacsi, kormánymű, főfékhenger, a tengelykapcsoló főhenger, a jobb oldalon, a leömlő mellett a hozzáférés kicsit nehézkesebb. A kormánnyal együtt a motortérnyitó is a jobb oldalra került, sőt a zárszerkezete is tükörképe a „normálisnak”. Ugyanígy tükörkép az ablaktörlő szerkezet és a lapátkarok is. A bajúszkapcsolók nem ugyanúgy állnak.
Fékrásegítője nincs, nem is tudom hova tették volna.
Az autót a szovjet gépeket a(z) UK-ban, a(z) USA-ban és Ausztráliában forgalmazó egykori Satra Motors Ltd. importálta az Egyesült Királyságba. 1974 december 1-én helyezték forgalomba Gosport városában, Dél-Angliában. Miss Harrison 3-án vette át. Tipikus „női autó” volt. Keveset használta, azt is csak a boltig. Az autót rendszeresen szervizelte.
A hölggyel sajnos már nem tudok beszélni, de remélem még megtudok pár dolgot arról, hogy mi történt az autóval 2007 júliusáig, amikor megvásárolta egy fiatalember.
Az új tulajdonos szerette volna felújítani, de közel négy év után úgy döntött eladja, mert nincs rá lehetősége, hogy megcsinálja.
Az ebay-en akadtam rá teljesen véletlenül és akkor azt gondoltam kihagyhatatlan. Kevesen licitáltak rá. Az autót a fotók alapján megvettem, kifizettem, hazahozattam, és csak Budapesten a Keleti pályaudvarnál láttam először. Néhány eredeti fotó megtekinthető itt.
Az első gondolatom ekkor az volt, hogy nem vagyok normális. A következő pedig az, hogy így van jól! Már út közben is nagy sikere volt, a tréleren sokan megbámulták.
Szegedre a saját lábán ment, angol rendszámmal, lejárt MOT-tal. Izgalmas út volt.
A döntés helyes volt: az autó szépen állt a lábán, nem volt megroskadva, de látszott, hogy egy alapos frissítés jó tesz majd neki.
A tengerparti településen töltött évtizedek nem kezdték ki mélyen a karosszériát, de az idő meglátszott rajta. Számos felületi karc, azokban megbújó rozsda. A sárvédőívek pereme szintén rozsdás volt, az alváz és a futómű végig, a hátsó fal felső széle a gumikédereknél szintén, sőt lyuk is volt rajta, illetve a jobb első taposólemez sarkánál, a gázpedál alatt ki is lyukadt. Tipikus jelenség. De minden további korrózió csak felületi volt.
A két első sárvédő lámpatök fölötti sarka belülről már elfáradt, ami kívül nem látszott, de belül nagyon. Adott volt az alkalom így a két elem cseréje mellett döntöttünk. A pótlás nagyon nehéz volt, a sokadikra kiválasztott elemen sokat kellett igazítani, mire az eredeti formát hozta. Ez miatt és a foltok, karcok miatt a teljes fényezés mellett döntöttünk. A motortérnek ez különösen előnyére vált.
A krómok sajnos végig felhólyagosodtak, az öntvény alkatrészek cserélve lettek, az acél elemek újrakrómozva. Remélem bírják majd az időt.
A fényszórókat a foncsor rossz állapota mellett a bordázat miatt is cserélni kellett, különben nem kerülhetett volna itthon forgalomba. Végül szovjet üvegeket találtam, amit egy új, helyzetjelző nélküli Niva foncsorára ragasztottunk. Ez a foncsor sem tetszik, de egyelőre megteszi.
Minden egyéb lámpabúrát cseréltem.
Az autó teljesen ki lett pakolva. A motor és a váltó nem lett megbontva, nem is kellett, az utastér is ahogy kijött úgy ment vissza, csak a kürtkarikát cseréltük, de az összes többi darabokra lett szedve és amit lehetett azt cseréltük vagy felújítottuk (homokszórás, festés, galvanizálás). Csavarok, alátétek anyák, hézagolók, mind-mind új vagy felújított. A fékerőszabályozó és a hátsó munkahengerek cserélve lettek, a generátor nagygenerált kapott. A korrodált elektromos vezetékeket is cseréltük. A gumialkatrészek szintén újak. A gyújtókábel már piros.
Az autó alá teljesen új kipufogórendszer lett betéve, a rugózó elemeket mind cseréltük, természetesen ezeken a helyeken új tömítések csapágyak lettek beépítve, ha már szétszedtük alapon.
Új alvázvédelmet kapott. A szín eldöntése komoly fejtörést okozott. Igazából fehéret szerettem volna, hogy hasonlítson a gyári állapotra, de a korabeli brit katalógusokban sötétnek látszottak, talán kaptak is plusz alvázvédelmet a nyugati exportmodellek.
A felújítás végül bő egy évig tartott.
Szerettem volna november 7-én forgalomba helyezni, de sajnos a 21012-es típusszám nem szerepelt a hazai „katalógusban” így ez pár nap csúszást okozott.
Azóta volt egy üzemanyag-szivattyú és szelepszár-szimmering csere, hiszen az 39(?) év alatt fölkeményedett és picit füstölt a gép. A hengerfejet nagyon macerás volt levenni. Izgultunk hogy a csavarok engednek-e.
Azóta tökéletes. Élvezet vele a közlekedés.
Furcsa, hogy nincs benne szervó, hogy a váltó bal oldalon van, bár a fokozatok ugyanúgy állnak, akárcsak a pedálrend. De már megszoktam.
Út közben szinte mindig leolvasom azt a bizonyos szót a bámészkodók szájáról!
És a köszönet:
Köszönet illeti a műhelyt, ahol bő egy évig készülgetett az autó, ahol mindig volt egy fedett helye. Az alkatrészek keresése, felújítása sokszor heteket vett igénybe. A szegedi Car-O-Mega szerelője Togliattiban járt és tanult a Zsiguli gyárban még a hetvenes években. Szakismerete, munkája nagy segítség volt.
Köszönöm Miklós!
Endre a karosszériát ápolta, kibelezte, s összerakta, Attila az elektromosságot tette helyre. Nektek is köszönöm!
És köszönet illeti a főnököt és a művezetőt, Andrást és Pétert, akik tűrték és segítették az ügyet.
A sárvédők a gyáriakkal egyező vonalakat az algyői ARB Classicnál kaptak. Köszönöm Tamásnak és a gazdának, Bakos Gábornak.
A kurrens alkatrészeket köszönöm Siroki Zolinak, az összes többit a szegedi „Lada-bolt” tulajának, Somogyi Sándornak.
Az autó és alkatrészei új fényt Huszta János festőműhelyében kaptak.
Az alaktrészek galvanizálását, a krómozását a ménteleki Galvanofém végezte.
Egyéb polírozást Nagy Mihálynál kaptam Újszegeden.
Köszi mindenkinek!
/2013.11.17./
Galéria
