Leírás
Az autót első tulajdonosától vettem. A szép kék színbe és a piros ülésekbe első látásra beleszerettem. Az adás-vétel egy kész élmény volt. A vej árulta, de a papa is jött „segíteni”. Imádta, reklámozta az autót, simogatta és néha hozzászólt az adásvételhez: „…úgy megy mint a golyó…, megjárta ám Lengyelországot…” vagy rámutatott az ülésen éktelenkedő kispárnára és közölte: „…ezt kimossátok, nagyon kényelmes, nem fogja nyomni a tökötöket…” Amikor elhoztuk az autót a bácsi nem tudott szólni, kikísérte és látszott, hogy úgy érzi magát, mintha az élete egy részét vinnék el.
Volt egy kis kalamajka az átírás körül, mert anno a szürke forgalmiba az alvázszámot az adattábláról írták le, de ez egy jeggyel többet tartalmazott, mint az alváz. Na az évek óta álló autóval kénytelen voltam elautókázni Gödöllőre a KPM-hez, ahol ezt a hibát igazolták. Sajnos forralta a vizet, mert a motor el van vízkövesedve, ezért nem sikerült mindjárt forgalomba helyezni és némi további álomba szenderült, de hamarosan ébresztő következik.
A kocsi nem túl rossz, a szokásos első sárvédő, meg némi alja javítás ráfér. Persze fel kell újítani, de mivel teljesen eredeti, komolyabb javítások nem voltak, így jó az alap.
A Zsiguli, az Zsiguli, a Polski az Polski, aki ült már ilyenbe az érti a különbséget, a kormányváltóról és a lázmérőről nem is beszélve, ami vízszintesen mutatja a vezető izgalmi állapotát.
Galéria
