Leírás
2014 őszén találtam Kunhegyesen egy - laikusként - egész egyben lévő korallpiros, 1978-as 2103-ast, második tulajdonostól. Az autó 2 éve ki volt már vonva a forgalomból, de ennek ellenére rendben indult, sőt, a Bp-re vezető 170 km-t is gond nélkül, lábon tette meg (ideiglenes üzembehelyezésivel). Amikor a felújítás elkezdődött, persze visszaköszönt a 80-as évek magyar kisipara: az autó ha nem is nagy, de néhány ütközést átélt, amit néhol kritikán aluli módon javítottak (taposólemez több helyen kirohadva, első tornyok össze-vissza flexelve, hegesztve. Jellemző, hogy amikor újrafújták a kocsit évtizedekkel ezelőtt, nem sokat bajlódtak a kitakarásokkal: telibe fújták az ajtóélének lámpáit, a kerékjárati ívek belsejét, sőt, a hátsó ülés széle is kapott egy kis piros ködöt. Ennek ellenére egy tisztítás után a belseje (ülések, műszerfal, kárpitok) tökéletesek, motorja valóban bő 80.000-t futott (eredeti plombák vannak rajta), noha ez utóbbi is felújítást igényel. Jelenleg az autó túl van a karosszéria-lakatos munkán, épp fényezőnél várja, hogy újra megkapja korallpiros színét, majd jön bele a felújított motor illetve a többi alkatrész, terveim szerint hamarosan OT-rendszám kerül rá. (2015)
FRISSÍTÉS Az autó végül 2016-ban el is készült, megkapta a veterán minősítést. Bár ezt követően még fél-egy évig tartott amíg "összeért" az autó: pár alkatrészt még érdemes volt cserélni a gondtalan veteránautózás érdekében. Azóta is nagy becsben tartom, mint gyerekkorom meghatározó járművét: bár nem pont ez az autó, de a családban sokáig szolgált egy homokszínű 1500-ös, aminek hátsó ülésén ülve elbűvölt az autó belsejének tipikus lada-illata, az ajtó csukódásának jellegzetesen puffanó hangja és a műszerfal gyerekszemmel is gyönyörű kialakítása, a kör alakú műszerekkel együtt. Minden alkalommal amikor beleülök és vezetem, előjönnek a kellemes emlékek: a telekre autózás, a családi események, élmények, amiket gyerekként éltem át 1500-ös ladánkhoz kapcsolódóan.
Galéria
