Az autót még szüleim vásárolták használtan 1989-ben akkori új árának megfelelő 180 000 Ft-ért. Aki élt a Merkúros 6 éves Lada várakozás időszakában az pontosan tudja ennek okát... Oroszlányból hoztuk el egy nyugdíjas bányásztól, akinek akkor jött meg az új kockalámpás ezeröcsi. Az öreg meg is siratta a kis 1200-est. Mi az 1980-as Trabant 601-esünket cseréltük le a Ladára, akit azonnal az orosz gyökereknek megfelelően Ivánnak kereszteltünk el. Kisgyermekként óriási dolog volt számomra, hogy saját ajtón át szállhattam be ebbe a szép és nagy autóba, letekerhettem magamnak az ablakot, saját hamu (cukor és csokipapír) tartóm volt. Ma már ezen csak mosolygunk, pedig ennek is hogy örültünk. A Ladát hamar megkedveltük tágassága, ereje, kényelme és fűtése miatt. 1997-ig szolgálta szüleimet, akik akkor váltottak egy Opel Corsára. Iván eladósorba került volna, de nem engedtem, egyszerűen lelkileg kötődtem hozzá. Valahogy megoldottuk a financiális kérdéseket és ez lett az első autóm. Főiskolásként sokat mentünk vele barátokkal és barátnőkkel ide-oda, rengeteg élmény és emlék köt hozzá. Nálam jött a családalapítás, elköltöztem otthonról, nem akartam az utcán tartani és a páromnak volt egy autója, ami a városban praktikusabb volt. Így hát átmenetileg funkció nélkül maradt, eladni viszont továbbra sem akartam, így 2004-ben ideiglenesen ki lett vonva a forgalomból. Jelenleg mély álmát alussza szüleimnél egy garázsban, de 30 éves korára teljesen gatyába fogom rázni és megkapja az OT rendszámot, hogy a gyermekeimmel újra átélhessem a 80-as évek hangulatát a Balaton partján autókázva. Az autón sok alakítás nem szükséges, a két első sárvédő cserére szorul és a nem korhű rádió beépítés nyomait is el szeretném tüntetni, meg még egy pár apróság. Külön köszönet Rónai Mártonnak a hiányzó alkatrészek beszerzésében nyújtott segítségéért és szakmai tanácsaiért. 
Még egy érdekes sztori: apukám ritkán használta télen, de egyszer egy nagyon latyakos téli időben kénytelen volt. Beállt a garázsba és a krómozott részek csupa sós-sáros latyakosak voltak. 38 fokos lázzal voltam betegen otthon –talán ötödikes lehettem- és másnap reggel forró vizes vödörrel, szivaccsal mentem ki a garázsba, hogy megtisztítsam. Ennyire se előtte, se azóta nem kötődtem autóhoz, bár mindegyiket szerettem, de az Iván az igazi és egyetlen szerelem!