2. nap, Szekszárd
Na persze azoknak a q.va madaraknak is volt ám eszük – szerintem egész éjjel direkt visszatartották, merthogy reggel amint levettük a gépsárkányokról a ponyvát, még talán körbejárni sem tudtuk az autókat, a tetőn, a motorháztetőn és a csomagtértetőn máris ott virított a friss matéria… Nagyon tudtam örülni… Dehát mindegy, a shownak folytatódnia kell – gyors takarítás után már láttunk is neki a feladatoknak, a rendszer ellenőrzésének. Előző este tetemes feladataink mellé felkértek a Shell Fuel Save zászlókkal való törődésre is, így már reggeli elfoglaltságaink mellé a zászlóállítás is felsorakozott, az állítás persze inkább csak a mondatrészre igaz, merthogy ezeknek olyan görbe a vége, mint egy erős pecabotnak egy nagyobb hal súlyától… Szerencsére csak négy darab van, így habár egyesével igen nehézkesen, mindenféle sík terület hiányában (ahova a tároló hordtáskát szépen kiterítve kulturáltan lehetett volna) küzdve az elemekkel sikerült a helyükre pozícionálni.
Innentől a műsor hallgatásának adtuk át magunkat, mivel már előző napról jövő tapasztalatunkkal felvértezve nagyjából tudtuk, mikortól kell aktivizálódnunk. Közben megérkezett Egyesületünk Főnije, Attila is a gyönyörűszép Taigával, amit a tér másik oldalán a lehető legszerencsésebb helyre sikerült elhelyeznie. Hogy miért is a legszerencsésebb, ezt mi még akkor nem tudtuk.
Persze a mi időnk hamar el is érkezett, és a fél nyolcas hírblokk előtt már elkezdtük melegíteni az erőforrásokat. Közben feltöltöttük az üzemanyagtartó üvegedényeket, majd a melegítés után ezen edények kifolyóit az AC-k mögé csatlakoztatva, óvatos gázadásokkal a kalibrált szinthez állítottuk bennük a benzin szintjét. Alighogy végeztünk, már össze is állt a játéktér, a Bosch szakemberei előkészítették a gépeket (aznap éppen hajszárítóval kellett megszárítani egy eláztatott papírlapot, majd kézi botmixerrel kellett gumimacikat felaprítani, végül elektromos dekopírfűrésszel kellett Lali fejét egy deszkalapból kivágni), összekötöttünk mindent, és a műsorvezetők is hamar megjelentek az autók és a játéktér közvetlen közelében. A játék ma is nagyon komolyan zajlott, mindkét oldalon a játékosok kőkeményen vették a feladatukat, így viszont szegény autóinknak is komolyan kellett teljesíteniük, de a végére mindkét csapat elkészült a kiadott feladattal, így nagyon kis orrhosszal, de megint a fehér Zsigulival játszó páros lett a nyertes.
A műsor aztán gyorsan folytatódott tovább, még két játékon (csocsó akkumulátoros csavarozógépek segítségével, illetőleg fa-foci, azaz foci egy PUR-habból és falapocskákból készült labdával) kívül a szokásos Tucc Hunul játék, Bryan és Márta néni bejelentkezése színesítette. Itt is komoly küzdelmeket láthattunk, és mindkét csapat a végsőkig harcolva, elszántan küzdött a győzelemért. De számunkra, és főleg Attila részére a nap fénypontja még csak ezután következett. Bryan bejelentkezése és bevezetője után Attila szinte lebegett a járda felett, és sugárzó tekintettel, mennybéli üdvösséggel az arcán élte át, hogy pár mondat erejéig újból csak rólunk szólt a Bumeráng!
A Bryannal folytatott beszélgetést itt tudjátok meghallgatni.
Az adás végeztével aztán a jól megszokott műveletek gyors egymásutánja következett, és végül irányba vettük Mexikót… Ja, nem, az egy másik nóta… Szóval Szegedet vettük irányba, az M9-esen, majd az 51-esen, végül Bajától az 55-ös úton jutottunk el célunkig.
Mivel sikerült nagyon korán érkeznünk, így először a szállodához mentünk, és egy szenzációs ebéd után kis pihenő is kijutott. Délután, kora este aztán felkerekedtünk, és a show helyszínére indultunk. Szegeden egy kis malőr következtében úgy döntöttünk, hogy a belvárost nem a trélerrel, hanem a Zsigulikkal, saját lábon ill. keréken célozzuk meg. Persze sem a távolság, és az előttünk álló út nehézsége sem akadályozott minket, pár perc alatt, a belvárosi hídon keresztül jutottunk el a Széchenyi térre, ahol már szinte sebészi pontossággal és rutinnal állítottuk össze a helyszínt, ill. a kellékeket. Este érzékeny búcsút vettünk autóinktól, jó éjszakát kívántunk nekik és a stáb még kintlévő tagjainak, és a vagyonvédelmis kollégáknak.
Szálláshelyünkre gyalogosan tértünk vissza, a friss levegő, a csodálatos, csöndes szegedi éjszakában felüdítő élmény volt a rövid gyalogtúra. A belvárosi hídról megcsodáltuk a csodálatos éjjeli fényeket, és a szállodát is megörökítettem… A képen vetődő emberke pedig nem más, mint a Neo FM promóciós igazgatója… Őrült (de a szó jó értelmében!).
Folyt. köv.
A keddi adás főbb részei a Bumeráng weboldalán keresztül újra meghallgathatók.
