Bartha Gábor - Veteranzsiguli

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Bartha Gábor

Veteránok

Bartha Gábor autója

Zsiguli 2101  1200 cm3
Évjárat: 1981. március 5.
Futott kilométer:
Karosszéria: Felújított
Leírás:

Az autóról az első emlékképeim, úgy nagyjából az ezredfordulóra tehetőek, amikor Camping  biciklivel róttam a falu útjait tapasztalt, olyan 10 éves fejjel. Az egyik ház udvarán egy a garázsból kiálló piros (helyesebben rózsaszínes) ezerkettesre lettem figyelmes, ami a fényezéstől eltekintve nagyon  jó kondiban volt, első gondolatom az volt gyerek fejjel hogy ezt csak le kéne festeni és olyan lenne mint egy új. Ez után nem emlékszem hogy találkoztam volna az autóval az utcán, nem is voltam benne biztos hogy nem lett  lecserélve valami műanyag autóra, vagy esetleg olyan emberek nem vették meg akik szerették a piros Ladákat, de a végén mindig a MÉH telepre vitték.
Telt az idő, én közben már Simsonnal jártam, és  amikor az öreg kint állt a kapuban végig nézte ahogy jövök, majd haladok tovább, egyszer meg is állított és körbe dicsérte a motort, mert ő is ilyet szeretett volna , de az autó akkor nem került szóba.  Nagy kár mert többet nem találkozhattam vele élőben.
Aztán eljött 2007 és éppen nem volt autónk, és kezdtünk vágyni egy családi kedvencre. Édesapám azt mondta "Ha lenne még egy jó Lada, amit  érdemes megvenni azt megvenném." Elúszott néhány jó vétel mire az egyik munkatársa mondta neki hogy ő bizony tud egy keveset használt Zsigulit itt a faluban, szinte csak a szőlőbe jártak vele ritkán, mondhatni garázsban volt egész életében, az örökösöknek nem kell így hát az özvegy eladná (igazi sablontörténet). Amikor ezt meghallottam rögtön beugrott melyik autóról van szó, innentől a lehetőségekhez képest próbáltam rávenni a fatert hogy őt válasszuk, ő nagyon jó lesz... De közben már más is megnézte, és megígérték nekik, hogy addig nem adják másnak amíg nem döntik el, hogy  kell-e vagy sem. Eltelt vagy két hét mire eldöntötték hogy nem kérik, és üzent a tulaj, hogy meg lehet nézni ha úgy gondoljuk.
Megnéztük. Testközelben nem volt éppen a leggyönyörűbb: nem voltak  rajta a dísztárcsák, repedezett volt a festés, legfőképpen az elején, volt rajta egy dögös tetőcsomagtartó, ferdén rajta az első rendszám, lyukas(21011) homlokfal, és cserélt bal első sárvédő amik egy baleset miatt kényszerültek cserére. A garázsban elő is került a törött lámpa és index és a dísztárcsák, és egy új homlokfal(készültek a következő balesetre?). A lökhárítók  megnyomva, a kaszni minden sarkán, és a sárvédők peremén sárga festék (ilyen színű volt a kapu) De a kilométeróra 32848-on állt, és váltig állította mindenki, hogy először. Az üléseken huzat volt, azon rongy, eredeti üvegek, szép krómok, nagyon minimális rozsda a karosszérián. A motor szelephézaga szerintem 0,15 helyett 0,35 volt a hangja alapján.
Hazakerült, már másnap lelkesen álltam neki  polírozni, kipofozni, kinyomkodni a horpadásokat, kiegyengetni a lökhárítókat és ez után már csinos lett csak szembesülni kellett vele hogy kapott egy külső színátfúvást, de látszott hogy nem nagyon  bántották csak profin lemaszkoltak mindent és tüssz neki. Nem telt el úgy hónap ezután hogy nem polírozzam át, néha egy héten kétszer is télen csak száraz időben volt szabad kihozni, nyáron is de hát, azért egy családi autó néha nem kerülheti el a sorsot, de viszonylag sikerült rá vigyázni.
2009-ben megszereztem a jogsit így az első autós élményeim is hozzá köthetők. 2012. őszére már sikerült elérni, hogy a sok polírozástól kibukkant egy helyen az alapozó a motorháztetőn. Közben apámnak elege lett, arra vágyott, hogy végre használhassa autóját, így vett egy Astrát, és ezennel  saját kézbe vettem piroskát. A télen kapott havat, sót kis keresztbe autózást is, de márciusban már kezdtem is a szétszedését. Aztán ment a lakatoshoz, ahol le is lett fényezve, rücsizve, a motor maradt gyári,  ekkor 86  km volt benne.
Talán soha sem lesz kész, de a nehezén túl vagyok.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz