Forrasi Robert - Veteranzsiguli

Zsiguli 2101 1200 cm3
Évjárat: 1980. június 26.
Futott kilométer: 117.500

Karosszéria: 95%-ban eredeti fényezés
Eredeti rendszám:  TF 16-58
Leírás:

„Szeghalomra kéne menni,
Ezerkettest kéne venni”

Az autó megvásárlásának története  talán ott kezdődik, hogy eladtam a ’72-es 1200-esemet. Először örültem neki, hogy megszabadultam tőle, és végre megint szabadjára engedhetem skodás vágyaimat. Ennek örömére vettem is egy 41 éves farmotorost, de nem segített, a gondolat továbbra is motoszkált bennem, hogy csak kéne egy Zsiguli. Vagy legalább  Lada. Többször mondtam is Tompa Gábornak klubtársamnak  ezt, persze csak viccesen. Ő annál komolyabban gondolta ezt, és mivel rendszeresen figyeli az aktuális hirdetéseket, fel is hívta a figyelmem erre a bizonyos szeghalmi  autóra. Nekem nem igazán tetszett, semmitmondó fotók(ki se tolták a garázsból), az ára is magas volt, ráadásul zöld… Aztán folyamatosan előkerültek más autók, volt hogy egy hétig szóba sem  került a hirdetés.  Jártunk például Pécsett, ahol megnéztünk egy ’71-est. Persze nem tetszett.  (Valamiért az vált a rögeszmémmé, hogy korai (1971-72)  autót vegyek, függetlenül az állapotától.  Most már tudom, hogy sokkal fontosabb a szép, eredeti állapot.) Egy idő után aztán már szállóigévé vált köztünk, hogy ha jó autót szeretnénk,  akkor Szeghalomra kellene mennünk.
Végül az utolsó lökést az adta meg a szeghalomi autó felé, hogy Gábor felhívta a figyelmem arra, hogy csak vezetékes telefonszám van megadva a hirdetésben. Már el is indult a fantáziánk, hogy idős bácsi,  egy tulaj, stb. Még aznap fel is hívtam, a vonal másik végén egy idős hölgy készséggel válaszolt  az autóval kapcsolatos kérdéseimre.  Elmondta, hogy az autó olyan, ahogy a gyárból kijött, megvan mindene,  nem rozsdás, nem volt fényezve, stb. Bár már hetek óta hirdetik, még senki sem járt náluk megnézni az autót.
Másnap munka után már robogtunk is Szeghalomra, hogy még sötétedés előtt odaérjünk. A kapuban a néni, a nyitott garázs előtt egy széken a bácsi, a garázsban pedig a zöld Lada várt minket. Ez  a kép egy kicsit a gyerekkoromat idézte, amikor a nagyszüleim hétvégenként ugyanígy várták az unokákat, csak épp’ piros Skoda állt a garázsban.  Rövid felvezetés után egyből rávetettük magunkat az autóra, amit az esős időre való tekintettel csak félig engedett kitolni a tulajdonos – Takács  bácsi. Gyári fényezés, díszlécek, lökhárítók, gumidugók, minden a helyén, ahogy kell. Új korában kapott Dinitrol korrózióvédelmet, nagyjából 30 évig ez óvta a lemezek, majd néhány éve  újra lekezelték immár hagyományos alvázvédővel. Ennek ellenére a bal első sárvédőn a küszöbdíszléc alatt van egy kis rozsda, de talán könnyen javítható. Két apróbb horpadás  van ezeken kívül a karosszérián, de egyik sem veszélyes, amolyan „bácsinyomások”. Belül  vastag huzat  és szőnyeg védte a kárpitozást, alatta minden hibátlan. Motorja is nagyon szépen jár,  és még bontatlan.  Miután végeztünk az állapotfelméréssel be is sötétedett, már majdnem elkezdünk alkudozni, amikor megpillantottam az autón egy  hibát: a jobb első sárvédő újra lett fényezve.  Mint megtudtuk, 3-4 évvel ezelőtt egy parkolóban meghúzta egy autós, és úgy sikerült újrafényezni, hogy éjszaka, az utcai lámpák fényénél nagyon látszódik, ellenben napfényben észrevehetetlen.   Gondoltuk, ez alkualap lehet, így a vételárból már le is vontuk az elem újrafényezésének árat, de pont emiatt nem tudtunk megegyezni az eladóval.  Végül abban maradtunk, hogy majd jelentkezünk,  és én is  otthagytam a telefonszámom, hogyha mégis elfogadják az ajánlatom, akkor fel tudjanak hívni. Végül fájó szívvel, de eljöttünk.  Bevallom őszintén, én ekkor már le is mondtam az autóról.
Persze nem hagyott nyugodni a gondolat, másnap felhívtam őket, és felajánlottam, hogy egyezzünk meg félúton az általam kínált, és az általuk kért összeg között. Izgalmas másodpercek következtek,  a háttérben hallottam, amint a néni és a bácsi megbeszélik az ügyet, majd meglepően könnyen rávágta Takács bácsi, hogy „Rendben”. Mint utóbb kiderült, örült annak hogy veteránoshoz  kerül az autója. Következő hétvégén mentünk is az autóért, szerencsére gyönyörű napsütéses őszi időnk volt. Hatalmas élmény volt vele hazajönni, ennyire finom Ladát, még  sohasem vezettem. Mindene úgy működik ahogyan kell, talán még egy kicsivel finomabban is.
Gábornak köszönöm az önzetlen segítséget, hogy segített hozzájutni ehhez a gyönyörű autóhoz!
(2013. november 15.)

Skoda S100
Évjárat: 1977. február 2. (Győr)
Futott kilométer: 68.000

Karosszéria: Gyári bontatlan
Eredeti rendszáma: ZJ-72-36
Leírás:
2012. októberében vásároltam második tulajdonosától. Ő egy évvel korábban vette első, idős hölgy tulajdonosától. A második tulajdonosnál töltött egy évben az autó kb. 100 km-t futott, ők is csak hobbi célra vásárolták. Érdekessége, hogy valószínűleg az utolsó S100-asok  egyike lehet, mert 1976. augusztusa óta már a 105/120-as tipusokat gyártották.
Az autót korábban átfényezték, aminek okát eddig nem sikerült kiderítenem. Eredeti színe piros (8125) volt, és erre a színre fényezték át, de a rosszabb minőségű festék az eltelt évek során  kifakult. Ezért tervezem az autó teljes átfényezését, szerencsére karosszériamunkát nem igényel. Egy nagytakarításon, a műszerfal cseréjén és a szokásos karbantartáson kívül más beavatkozást  nem igényelt, esztétikai okokból a hátsó lámpákat, és az első irányjelzőket gyári újakra cseréltem. Néhány apróságot még cserélni kell rajta, ezek beszerzése folyamatban van. Egyébként  pedig garázsban tölti idejét, és várja a száraz, napsütéses időt...

Skoda 120L
Évjárat: 1981. szeptember 7. (Budapest)
Futott kilométer: 63.000

Karosszéria: Gyári bontatlan
Eredeti rendszáma: TR-23-71
Leírás:
2011. márciusában vásároltam egy kereskedőn keresztül, hivatalosan én vagyok a második tulajdonosa.  Vásárlás után felvettem a kapcsolatot a forgalmiban szereplő első, idős hölgy tulajdonosával aki elmondta, hogy fél évvel korábban egyik rokonának adta el a szeretett autót. A kedves rokonnál fél  évig hajtotta a Skodát, szerencsére nem volt pénze átíratni, ezért leadta a kereskedésben, ahonnan én később megvásároltam. A kereskedő "elsimította" a fél éves űrt az autó papírjaiban,  de sajnos az autón fizikailag is nyomot hagyott az eltelt 6 hónap. Az alján több centi vastagon állt a sár, a motortér olajban fürdött, és az utastér is elég koszos volt. Tehát ilyen állapotban vettem meg én,  az azóta eltelt majdnem két évben majdnem mindent megjavítottam, amit cserélni kellett, cseréltem. Az egyetlen dolog amit egyenlőre nem akarok megjavítani rajta, az a karosszéria oldalán található több apróbb  sérülés, meghúzás. Ezeket még az első tulajdonos okozta parkolás(ok) közben. Mivel az autó gyári fényezésű, nem szeretném átfényeztetni.

Jawa 559
Évjárat: 1968. szeptember 6.
Futott kilométer: 10.600

Karosszéria: Felújítás alatt
Eredeti rendszáma: EH 36-34
Leírás:
Egy érdekes „próbálkozás” útján került hozzám ez a csehszlovák  szépség. Egy veterán motoros barátom kitalálta, hogy el kellene kezdeni aktívan kutatni régi, főleg háború előtti (mert ő ezeket gyűjti) motorokat, alkatrészeket. Készíttettünk szórólapot,  és körbedobáltuk a környező kerületeket, kisebb településeket. Ez így olvasva elég egyszerűnek tűnik, de valójában több hónapnyi munkát jelent, volt olyan falu, ahová több hétig jártunk  vissza, mire végeztünk. A várt eredmény ugyan elmaradt, mert nem találtunk semmilyen háború előtti motort, de úgy gondolom, hogy ezért a motorért megérte dolgozni. A hirdetésre jelentkezve egy bácsi keresett  meg minket, hogy vidéken van egy 250-es Jawája, sok éve egyhelyben áll a vidéki háznál. Megígérte, hogy felhozza Pestre, hogy meg tudjuk nézni. Barátom el is ment megnézni, és mivel az ő ötlete volt az egész,  és nekem nem is volt rá akkor pénzem megvette magának. Persze aztán pár nappal később megnéztem az új szerzeményt, és azonnal beleszerettem. Kicsit bántam a dolgot, hogy nem hozzám került, de nem tehettem  ellene. Teltek a hetek, barátom szétszedte a motort, mert nem forgott át. Mint kiderült a dugattyúgyűrük belerozsdásodtak a hengerbe, és a szétszedésnél eltörtek. Itt meg is állt a projekt, barátomat jobban  érdekelték a háború előtti motorok, végül úgy döntött eladja a motort. Mivel nagyon jóban vagyunk, korrekt áron annyiért adta el nekem, amennyiért vette. Vásároltam hozzá gyűrűket, összeszereltem,  és mentem vele pár kört. Egyenlőre itt tart, a kereket, és kipufogókat esztétikai okokból cserélni kell majd, után lehet használni. Megkaptam hozzá a régi szürke forgalmiját, az elején „Gépjárómű” felirattal, a hiánytalan szerszámkészletét gumiszerelővassal, egy gumijavító készletet, és két darab elsősegély csomagot, természetesen 1968-ból.
2013. november 15.