A
története
1966.
augusztus 14-én
A.M. Tarasov szovjet autóipari miniszter és Vittorio
Valletta Fiat-vezér
megállapodik egy autógyár
építéséről a Szovjetunióban. "Az
évszázad
üzlete".
Az aláirt szerződés
alapján 1967. januárban, Sztravropolban, a Volga mellett, a 370m magas Zsiguli
hegy közelében, a semmiből kinőtt várost egy olasz kommunista vezetőről,
Togliattiról nevezték el.
Az
autógyárban, amely Szovjetunió idejében a legkorszerűbb személyautógyára, a
Fiat 124 típusnak (amely 1966-ban "Az év autója" címet kapta)
átdolgozott változatát kezdték el gyártani 1970-től.
Az első autó 1970.
áprilisában gördült le a
szerelőszalagokról, miközben még javában
folyt a gyár
építése. 5000 építőmunkás,
több mint kétmillió m2 csarnokot épített
fel, melyekben összesen 150km hosszúságú futószalagon, 5000 egységben, s 200
automatikus vonalból álló gépsoron indulhatott meg az autógyártás.
Gondoljunk csak abba
bele, hogy a mai megfogalmazás szerint milyen logisztikai,
technológiai, humán
erőforrás gazdálkodói és egyéb
irányítási kihívást jelentett a
gyár mérnökeinek
az, hogy miközben a gyár építése
még be sem fejeződött, az autógyártás
már
javában folyt. A Lada (egészen pontosan a Zsiguli, hiszen
hazájában ezen a
néven forgalmazták az autót, a Lada felirat csak
az exportra szánt példányokat
díszítette) nem egyszerűen a Fiat 124-es
átvételével készült.
A Fiat 124 motorja szintén
1,2 literes volt, de OHV, azaz alul vezérelt, felül szelepelt konstrukció volt,
szemben a Zsigulival, amely OHC, azaz felül szelepelt, s felül vezérelt
kialakítású motor lett.
Az orosz ipari gépezet a
nagy autóhiány gyors kielégítése miatt az egyszerűségre törekedett, miközben
némileg kicsit több anyagot használtak fel a motorhoz. A gyakorlatban ez annyit
jelentett, hogy a Fiat 124-es 900kg-ot, a 2101-es, pedig 945kg-ot képvisel. A
túlsúly jelentős része az első tengelyterhelést növeli.
Az olasz eredetinek 12cm
volt a szabadmagassága, szemben az orosz változat 17cm
(ez utóbbi változtatás
kis túlzással) terepjárót faragott az
autóból. A nagyobb szabadmagasság, s a
meg növekedett első tengely terhelése az Év
Autójának teljesen új
menettulajdonságokat kölcsönzött. A szovjet
mérnökök az egyszerűségre való
törekedése folytán áldozatául esett a
Fiat 124-esnek a négy tárcsaféke, hátul
dobfékeket alkalmaztak. Az elektromos hálózatban
is módosítás történt. A Fiat
124-es dinamója helyett hatékonyabb, s praktikusabb
generátor gondoskodik, mely
egy dióda-híddal van egybeszerelve. Az egyszerűbb, de
stabilabb, strapabíróbb
megoldás ésszerű volt, ugyanis a Szovjetunióban
nem követte a szervízhálózat a
legyártott új autók tömeges
megjelenését, valamint illeszkedni kellett az orosz
úthálózat, s a szélsőséges
időjárási viszontagságokhoz. Törekedtek a
szerkezeti
elemek áttekinthetőségéről, s
hozzáférhetőségéhez.
Az
Autó-Motor 1970-ben
rendszeresen, s a legrészletesebben az "Új város,
új autója" című
cikkében számolt be az autógyár
építéséről, valamint az autó
paramétereiről.
Hazánkba először 1971-ben érkezett Zsiguli
személygépkocsi, mely minőségi
változást hozott útjainkon. A MERKUR
Személygépkocsi Értékesítő
Vállalat, mint
mágikus név, sok autósnak jelentett felemelő
érzést, amikor a sorszámváltozás
alapján (gyakran több éves várakozás
után), végre kézhez kapta az új
személygépkocsi átvételéről
szóló értesítőt.
Az 1990-es évek elejéig
gyakori látvány volt a Záhonyba érkező, s a gépkocsi elosztó telephelyekre
érkező, Ladákat szállító vasúti szerelvények.
A VAZ, Zsiguli, illetve
Lada néven ismert gépkocsi alkatrész
gyártásában a magyar ipar (Bakony Művek,
valamint kisebb vállalatcsoportok) is részt vettek
(gyújtáselosztó,
gyújtáskapcsoló,
ajtózárak, ablaktörlő motor, műszerfal,
rádió és izzólámpa). Hazánk
és az
akkori orosz birodalom között nagyrészt
árucsereként érkeztek Ladák.
A 60-as években
született ötlet tervrajz formájában, szinte
változatlan technikai változtatások
nélkül, még mindig működőképes, sőt a
felgyorsult technikai környezetre
jellemző, régmúlt idők technikai értékek
megőrzésére irányult Ladákat lehet
látni útjainkon. Miközben már jó
néhány évtized telt el a Lada
autógyárból
elsőnek legördülő példányának
idejétől, jogosan érdemelné ki "Az
évszázad
Autója" címet!
A Lada, mint autó
márkanév, még jó néhány
évig fogja fémjelezni egy letűnő kor szellemét,
mely
nem csak a népek közötti toleránsabb
viszonyát, hanem a nagy tervek, s a
hihetetlenül óriási beruházások
múltját idézi fel. Az
autó-kiállításokon egyre
ritkábban látható gyári, eredeti
állapotban ragyogó példány.
A
választék bővítése nem
váratott sokat magára, alig két évvel a
2101 gyártásának megkezdése után,
1972
nyarán bemutatták a 2102-est, a kombi Zsigulit. A nagy
rakterű változatok
bizonyos (el nem hanyagolható) mértékben a mai kis
áruszállítókat
helyettesítették, ennek megfelelően a hangsúlya
nagy csomagtér, nagyméretű csomagtér ajtón, illetve a
teherbíráson volt. Ennek megfelelően a nagyobb tömeg mozgatásához jobban illő,
módosított differenciálmű áttételt kapott ez a változat.
A további modell-palettát a 2103-as
sorozat
jelentette, melyet 1973-ban kezdtek gyártani. Ez a típus,
az előző változatokhoz képest
karosszéria-módosításon
ment át, és erősebb, 1500cm3-es motor erőforrás
duruzsolt a motortérben. Nemcsak
külseje (a jólétet szimbolizáló
rengeteg króm díszítő elem alkalmazása),
hanem az utastere (színvonalasabb nyomott mintás
kárpitelemek) tették
különlegessé a járművet, valamint
fokozták biztonságát is (megjelent a fék-folyadékszint
csökkenésére figyelmeztető lámpa, a
fékrendszert vákumos fékrásegítővel
és önbeálló hátsó
betétekkel látták el, a
keréktárcsákra pedig radiál gumikat
szereltek).
1976 végén a lábpumpás
ablakmosót felváltotta a bajuszkapcsolós motoros
ablakmosó szerkezet.
1974 közepén kezdték el gyártani a 21011 típusjelzésű
kis mértékben modernizált típust,
amilynek egyik fő tulajdonsága, újdonsága,
hogy a megszokott 1200-es motor helyett egy erősebb 1300-as motorral
szerelték. Az
új típusokon található főbb
karosszéria változások: a
lökhárítón
vízszintesen végigfutó gumi csík,
kialakításra kerül mind két oldalon, a C
oszlopon egy- egy szellőzőnyílás, ennél a
típusnál is (a 2103-hoz hasonlóan) megjelent
a fékfolyadék jelző lámpa, nagyobb méretű
külsö tükörrel szerelték (már az
ajtóra rögzítve), a kombinált műszer
szürke
háttérszínét felváltotta a fekete
szín, és ugyanígy a műszerfal-betét
szürke
színét fa mintázatú
„tapétával” helyettesítették. Amikor a
2101-es típus alapváltozatának
gyártását leállították, akkor
ezen módosított
karosszériába szerelték a jól megszokott
1200-es motorokat is. A motor változattól függően
1200S, 1300S típus nevet kapták, s
váltották le végleg az első
szériás 2101-es 1200-es Zsigulikat.
A felsőbb pártvezetők, állami vállalatok céges
járműflottáinak, valamint a nyugati országok számára egyedibb kidolgozású
járművet készítettek. 1975.
decemberében mutatták be a 2103-as modell
továbbfejlesztett 2106-os típusváltozatot. Ez a
típus a 2103-as karosszéria
néhány díszítő elemeinek,
hátsó lámpáinak
változtatásával lett modernebb, az
akkori korszak újdonságnak számító
műszerfal-világítás
szabályzójával kerül felszerelésre,
természetesen bajuszkapcsolóval
vezérelhető ablaktörlő és ablakmosó
berendezéssel rendelkezett, valamint elakadásjelző tette
még komfortosabba az autót, s került nagyobb
számban a nyugati exportra. A
2106-os 1600cm3-es motorral, a 21061-es a klasszikus 2103-as, azaz a
1500cm3-es, gazdaságosabb motorral lett szerelve. A 2106-os
alapjaira tervezték
a Lada Niva terepjárót.
1977.
év újabb mérföldkövet jelentett az
autógyár
számára. A személyautó mellett
terepjárók gyártását kezdték
el 2121
típusváltozatban, melyet több évtizeden
keresztül változatlanul került a
piacra. A megváltozott piaci igényt követve a 90-es
évek közepétől korszerűbb
motorral, valamint gazdagabb
karosszéria-felépítmény
módosításával gyártják
VAZ2323 típus alatt. A Niva - amely méltán
tekinthető a mai hobby-terepjárók
ősének - mind a mai napig igen népszerű. A jó
alkatrészellátása, egyszerűsége,
kiváló terepjáró képességei
és a viszonylag alacsony vételára
révén,
kategóriájában kiemelkedő helyet foglal el.


Az 1980-as évek elején
új formával, jelent meg a Lada 2104, 21043, 2105, 21053, 2107, valamint a
21073-as típusokkal. Nem csak a külső megjelenést, az utasteret, de még a
motort is átdolgozták.
Nem csak a
"kockásítást" élte túl a nyolcvanas években, de még a nagy
visszatéréssel is megpróbálkozott
hazánkban a HungaroLada, mely a 90-es évek közepén megpróbálta újra forgalomba
hozni a VAZ 21061-es típust, de a megváltozott vásárlói igények miatt nem lett
sikeres. Hazánkban ekkor kezdte el gyártását a Suzuki, s liberalizálódott az
autópiac. Emlékezetes, a '90-es években rengeteg használt jármű érkezett
hazánkba.
A
kegyelemdöfést a környezetvédelmi
törvény módosítása, az új
autóknál a motor
EU- besorolásának szigorítása, mellyel
immár végleg befejeződött a klasszikus
Ladák behozatala hazánkba. A gyár, igazodva a
megrendelő igényéhez, fejlettebb
benzin, dízel, sőt bolygó-dugattyús motorokat is
gyártanak.
Hazánkban 1995. év
közepétől, már csak megrendelésre, előleg
befizetésével, bizonytalan
szállítási
időpont visszaigazolással szállított le, s 1996.
év végéig állított utoljára
forgalomba 21061-es, 2107 sorozatot a HungaroLada. Az AVTOVAZ
utódja, az
IZHAVTO a 2106/21061 a klasszikus Lada-család
csúcsmodelljét, éppen 30 év után,
2006. januárjában állította le
végleg a gyártását. Ezzel a klasszikus
Ladák
veteránjárműként folytatják a nosztalgikus
időutazását az autótörténelemben.
Németországban
Classic néven újra forgalmazzák a 2107-es Ladákat injektoros motorral.
A Samara átfésült változata, és a Niva második
generációja mellett a Lada paletta a '90-es évek második felében
kiegészült a
10-es modellcsaláddal, amely már 16-szelepes motorral
szerelt változatban is
készül. Oroszországban több mint száz
különböző változat is létezik, illetve
fejlesztés alatt áll, melyek közül a nagyon
"nyomott" autópiac,
valamint a kiszámíthatatlan kereslet miatt csupán
néhány típust exportálnak
több országba. Igazodva az igényekhez,
jobbkormányos változatban is készül..
Oroszországban még mindig nagyon
közkedvelt
a Lada, főleg vidéki településeken, s egyes
hírforrások szerint a 2101, 2103,
2106/21061 típusokat eldugott kis üzemben még kis
szériában újra gyártják. A
Lada népszerűségét mi sem bizonyítja
jobban, mint az, hogy Togliattinak, a Lada
fellegvárának, szülővárosának
közelében, jó néhány
kisvállalkozás a klasszikus
Zsigulik, Ladák legkülönbözőbb krómozott,
s egyéb díszítő elemeit
újragyártják,
forgalmazzák. Ezzel biztosítva veterán
autók további
alkatrészellátását.
Természetesen a Lada
gyár sem mentes a globális gazdasági
változások hatásaitól, melynek
eredménye
képen az Orosz állam a GM, és a Renault
kooperációval együtt, s közösen
próbálják
életben tartani az autógyár
egységét. A klasszikus Ladáknál
korábban
alkalmazott igen változatos karosszéria- motor
kombinációkkal próbálták még
színesebbé tenni a gépkocsi típus
választékot. A 90-es évektől már nem volt
elég a karosszéria- motor kombináció,
teljesen új karosszériát, s erőművet
kellett tervezniük az eladási mutatók
javulása érdekében.
Az Orosz állam a GM,
majd a Renault autógyártól várt tőke s
technikai frissítéstől várták a Lada
gyár további virágzását, azonban
közbeszólt a gazdasági válság, mely,
talán
éppen az autógyárak érezték meg
először a hatásait. S bár a Lada gyár
hihetetlen sok típussal bővelkedik, s teszik még
gazdagabbá a kínálatát,
ezeknek a klasszikus típusoktól ép oly
formabontó, a mai felgyorsult
életvitelhez párosult fogyasztótársadalmat
jellemző, a konkurens autókra egyre
jobban hasonlító Lada gyár termékeinek
még jó néhány évtizednek kell
eltelni,
hogy a veterán járművek igen megtisztelő
táborába felvételt nyerhessenek.
Hazánkban
a Lada gépjárművek eladási száma
évről évre
csökken. Kis túlzás nélkül
megállapítható, hogy a 80-as évek
végéig a Merkur
Vállalat naponta annyi autót adott át, mint
napjainkban HungaroLada egész
évben. A meg növekedett autómárkák, s
típusváltozatok számát is figyelembe
véve
érthetővé válik az eladási arány
megváltozása.
A retró életérzés, mint stílusirányzat
nem csak a művészetben, a divatban, valamint a lakberendezésben, hanem az
autógyártás produktumaiban is megjelenik, mely kihat a lassan történelmi
műemlékként tekinthető veterán járművekre, a Zsigulikra, s a Ladákra is.
Szerző: Bús
Csaba